A rendezőtől

Ez az egész történet úgy kezdődött, hogy 1984-ben egy magyar cserkésztáborban előadtuk az István a Királyt. Kaliforniában.

Ez kulcs pillanat volt az életünkben.

Amerikában születtünk, legtöbben ‘56-os menekültek gyerekei voltunk. Volt köztünk olyan, aki még nem is járt Magyaroszágon, meg olyan, aki nem beszélt rendesen magyarul. De ‘84-ben még Szovjet katonák állomásoztak Magyarországon és a mi s szüleink vagy nem tudtak visszamenni, vagy nem akartak – így mi amerikai-magyarok lettünk.

Hangsúly a magyaron.

Az évtizedek során kialakult bennünk egy kettős-identitás, amit tovább bonyolított az, hogy a rendszerváltás után többen ‘hazaköltöztünk.’

Most mindenki azt kérdezi tőlem, hol a hazád?

A történet folytatódik: 25 év elteltével újra fogunk találkozni, ugyanott a Yosemite völgy sarkában, és megint előadjuk az István a Királyt.

Ez vagy nagyon kínos lesz, vagy nagyon katartikus. Vagy mind a kettő.De kihagyni biztos, hogy nem fogom.

(Pigniczky Réka, Rendező)